Aki követi a kékeffes oldalt, az tudja, hogy a kalandjaimat bemutató iromány már a szöszöldében van a Szerkiasszonyomnál. Addig azonban itt még nem történne semmi, ha Frodi kisasszonyon múlik, ezért elkoboztam a zseblaptopját, írattam fel olvasó szemüveget, nagyítót, mikroszkópot hozzá, és innentől megpróbállak titeket itt is szórakoztatni. Első körben ide is bemásolom a kékeffes oldalról a könyvrészletet, ami a készülő mű egy csipetje. Fogadjátok szeretettel!
Boldog karácsonyt kívánok Nektek!
Alex

ui: fogadalmam az új évre: evolválni fogom posztolóképességemet.

"Barátilag hátba vereget, mikor lesöpröm a kezét magamról. Még mindig nem hagyom, hogy agylobot kapjak, amiért küldtek valakit a nyakamra. A kamionsofőr elhalad, hangosan böfög, nem egyet, nem kettőt. Gyerekkorában biztos elböfögte az ábécét. Mára csak a magánhangzók maradtak, de abból is van legalább öt, még ebben az undok nyelvben is, amit az Efiek beszélnek. Pratt hangtalanul röhög mögöttem.
            Büfiző barátunk besétál egy félig nyitott vasajtón a következő dokkolókapu mellett, és kegyetlenül bevágja azt. A hideg ráz az ajtó nyikorgásától. Surranunk újra, utolsó kapu, csekk. Már csak a maradék száz méter fedezék nélküli rohanás van hátra.
– Te hány métert futsz százon? - leheli Pratt a nyakamba, hangtalanul vihog saját, őrületes viccén.
            Én forgatom a szemem. Majd mindent egy lapra feltéve, újabb kézjelekkel elmagyarázom sületlen koloncomnak a végjátékot, aki még mindig vihogva bólint. Kommandós jelleggel, én előre nézve, ő háttal a menetiránynak kezdünk el futni, hogy mindenfelé lássunk. Tíz méterenként forgunk, hogy a végére mindenképpen begolyózzunk, mint a ringlispíl után"